A Debreceni Egyetem építészmérnök tanszékének oktatói 2014 őszen elfeledett értékek után kutatva a leromlott Tímár-ház “szellemjárta” épületében lehetőséget láttak arra, hogy az elhagyatott épületben mind saját hallgatóik, mind a Debrecen Egyetem szervezetei, mind pedig a város egyéb művészeti iskolái, alkotó csoportjai számára szellemi centrumként szolgáló közösségi alkotóműhely valósuljon meg. A szárító épület az ún. Tímárház egykori udvarának része volt. Az itt található épületek az 1900-as évek elején épültek, amelyek egy tímár mesterséggel foglalkozó család lakóépületeként és műhelyeként funkcionáltak.

A szárítóház négy műhelyterét ideálisan egészíti ki az épület előtti udvar, amely számtalan használati lehetőséget hordoz magában. A külső tér használatbavétele annak fedésével történik, így állandó jelleggel biztosíthat helyszínt kiállítások, rendezvények, közösségi események számára. A meglévő épülethez hozzáadott egyetlen építészeti elem, az udvart fedő tető, amely a szárítópadláson teregetett textilek téri világának hangulatát célozza. Az egykori emeleti szárítópadlás belakását követően az eredeti funkcióhoz tartozó sajátos téri hangulat, így az udvaron születhet újjá.